magamról

18 évesen kerültem a háztartás, és a főzés közvetlen közelébe. Az első évben nagyon fura volt, és nem mindig vettem jól az akadályokat.. :) aztán szépen beleszoktam, mitöbb, beleszerettem. Megismerkedtem a piac nyújtotta örömökkel, jókedvvel, a mosolygós karalábéval, napsugaras eperrel, mmm Van már piacra járós szatyrom, és lesz ám kosaram is!! Próbálkozom a különböző receptekkel, könyvekkel, technikákkal, és mindeközben olyat próbálok alkotni, amit SZ szeret. Általában este/éjszaka főzök sütök, mert SZ is ilyenkor ér haza szegény, de van amikor napközbenre is sikerül beütemezni. A fotók is általában éjszaka készülnek, a konyhai neon alatt :) Örülök, ha nálunk jár B, vagy I, estleg ha küldhetek velük egy kis útravalót, vagy ha netalántán éjszaka esnek be, egy gyors "vajaskenyérre" is kapható vagyok.. :) Van, hogy hajnali kettőkor rámtör a vágy, hogy nekem sütnöm kell. De most azonnal. Ilyenkor nem bírok magammal, és kiszaladok a tőlönk 5 percre lévő szuper kis Roni ABCbe tojásért, és reggelre lesz fini süti. Vagy, ha stressz helyzet van, szintén sütök. Kikapcsol, és megnyugtat. Néha viszont túlzásba esem. Ilyenkor a szomszéd banyához nénihez viszek belőle. Így mindenkinek jó, hiszen nem fulladunk bele a rengeteg süteménybe, és még a banya szomszéd hölgy sem szól be ha kopog a cipőm!! :)