2010. május 16., vasárnap

Dőzsölés lazaccal.. mm

SZ ellátogatott velem a piacra. Persze kiszúrta a gyönyörű rózsaszín lazac filét a halasnál, és megjelent az a bizonyos ártatlan gyermeki nézés, aminek nem lehet ellenállni. Így kerekedett az asztalra ez a szépség.
Nem voltam én ám nagy halas sose. Sőt én csak a menzán találkoztam a hallal mint olyannal. Otthon sose ettünk. Mmint halat. :)
Szóval messzire kerültem, és elhatárolódtam minden formájától. Aztán egyszer régen a metroban nagyon jó áron kínálták, és SZ vetetett belőle jó sokat. És akkor nagy izgalommal, és félelemmel nekiláttam, és győzködtem magam, hogy biztosan finom lesz.. mások is megeszik, és szeretik. Akkor biztosan nem lehet olyan rossz! Van egy Norvég szakácskönyvem, és abból néztem ki akkor, hogy mit is kezdjek egy hallal. Salmon butterfly. Ez volt a nagy ötlet. Szóval lett belőle szép pillangó, pici sóval, párolva, cucamber salátával. Mondhatom nagyon jól sikerült. Nagyon virult a fejem a gyönyörű butterflyoktól: egy vastag (kb 2 ujjnyi) szeletet középen majdnem teljesen elvágunk, és széthajtjuk. Így lesz egy szép, ujjnyi vastag szelet, amin szép rajzolatot ad a hal húsa. D-t, és M-t vendégeltük meg vele. Akkor nagyon jól sikerült, de azóta nem próbálkoztam és nem is ettem. Szinte el is felejtettem, hogy valami közöm volt énnékem halhoz. Aztán a minap a Dérynében nagy bátorságot vettem, és választottam egy szimpatikus makrélát vacsorára. Mondhatom megjött a kedvem a halhoz!!

Most is azt a bizonyos Norvegian cooking or everyone c. fantasztikus könyvet hívtam segítségül: lazacot csak sóztam és egy icipici borsot szórtam rá, hogy megmaradjon a saját íze, és vajban gyorsan kisütöttem. Mellé a fennséges petrezselymes újkrumpli került, spárgával. A spárga-újkrumpli-petrezselyem hármasa igencsak nyerő így tavasszal. Szinte csak ezt esszük. Hallal. Csirkével. Sertéssel. Magában. Stb...

A spárga is új dolog számomra. A zöldet nem kell megpucolni, viszont az alján a fás részt el kell távolítani. Ahol eltörik, ott van a határ a fásrész, és a finom rész között. Nem dobtam ki, hanem belekerült az alaplébe. Ezt több blogon is láttam, és remek ötlet nem kidobni amit lehet!
Szóval a megtisztított spárgát lobogó sós vízbe teszem 15 percre. Ez azért jó, mert így nem engedi ki magából az ízeket, vitaminokat és persze a színt sem. Mindössze 15 perc alatt megfő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése