You're really dead to me

Ma egész nap piacoltam.. annyira jó volt.. imádom. Lemerült a telefonom, ami nem is volt baj, mert így senki nem zavart :) Szóval mászkáltam fel-alá, erre-arra, nézelődtem, bámészkodtam, vásárolgattam, és belefelejtkeztem az időbe. Aztán amikor kezdett nehéz lenni a szatyrom, hazabattyogtam, hogy kipakoljak, és visszamenjek még egy körre :) szóval, békésen veszem elő a virágokat, zöldségeket, amikor megcsörren az otthoni telefon. Persze MSZE az, és kissé ingerülten kérdezi, hogy merre is járok? Mondom otthon. Ekkor kapok észbe, hogy nekem a nyomdában kéne lennem, kifizetni az anyagot, mert most jöttek érte. Rohanok a nyomdába. Előtte még gyorsan kiürítem a szép virágos bevásárló táskámat, belesüllyesztek egy tojás tartót :), és irány a nyomda. Az ajtóból már láttam, hogy ott várnak már rám: ajjaj, remélem nem régóta! Megfogtam a kilincset, beléptem, ő hátrafordult, és nyomban rám küldött egy jó nagy you're really dead to me nézést.

Ő meg nem kap vacsorát!!!